Nem úgy ismerkedünk, mint ahogy azt néhányan gondolják: nem fogjuk meg az illető arcát és mást sem rajta. Első találkozáskor meg főleg nem. Egy kézfogás, és néhány szó sok mindent elárul az illetőről. Ahhoz, hogy az ember valakit megérintsen, úgy gondolom már bizalmas és közeli kapcsolatban kell lenniük, különben ez mindkét fél számára kellemetlen lehet.

Nem használunk olyan szavakat, mint pl. tapogatjuk, fogdossuk, és csak halljuk. Mi is használjuk aazokat a szavakat, mint pl. láttuk, néztük, bármilyen furcsán hangzik is ez egy olyan ember szájából, aki nem lát.

Ha valaki segíteni szeretne egy látássérült személynek, vagy csak megismeri az utcán és köszönti őt, tanácsos azt mondani: "jó napot" vagy "szia", és a nevét mondani. Ha segíteni szeretne az illetőnek, akkor tegye hozzá: segíthetek?
Megfogja kapni a választ, és ha azt mondja az illető látássérült, hogy nincs szüksége segítségre akkor sem kell megharagudni, mert sokszor egyedül könnyebb megoldani bizonyos helyzeteket. A segítség igénybe vétele attól is függ, hogy az illető mivel közlekedik bottal vagy kutyával.