Tényleg. Miért is? Hát ennek elég régre nyúlik vissza a története. Egy kedves öregasszonyhoz, akit Lina néninek hívtak és egy mesekönyvhöz. Mindkettő egy Vas megyei kis faluhoz, Nádasdhoz kötődik, ahol kisgyermekként nagyon sok időt töltöttem. Később is majd minden szünidőm ott telt el, a „Mami”-nál, anyai nagynénimnél.

Lina néni is a Kossuth utcában lakott, mint mi. Hozzájuk igyekezve át kellett menni az úton, majd egy másik ház udvarán, az udvar végén patak a híddal, innen már Lina néninél voltam.

A kicsi ház egy helységből állt, abban laktak az édesanyjával. Már egyikük sem volt fiatal. Talán sosem voltak azok. Mindig kendőt hordtak. Télen is, nyáron is. Télen feketét, nyáron fehéret. És kötényt. No, ezen a kötényen volt zseb bőven. Meg az alatta lévő szoknyán is. Lina néni tavasztól őszig Maminak segített a mezőgazdasági munkákban Bagavölgyön, meg a hegyen a szőlőben.

Lina néni nem sokat beszélt. Leginkább akkor, amikor gyalogoltunk haza Bagavölgyről, át kellett menni egy patakon és meg-megállt növényeket szedni. Külön-külön zsebekbe rakta. Kérdezősködésemre mindig azt a választ kaptam,”herba”. Ennyi. Egyszer megszánhatott és azt mondta egy növényre a patakparton, „békarokka”. No, hát nekem az is maradt, míg felnőtten meg nem ismertem a zsurlót. :)

Kép forrás: Saját - Friesach 2014

Akkoriban még nem adtak ki minden héten újabbnál-újabb könyveket, így hát volt nekem két mesekönyvem és egy verses. Az egyikben Puskin mesélt a halászról meg a kis halról. A másik, Andersentől a Vad hattyúk és más mesék című könyv volt, amit Maraja csodálatos rajzai díszítettek. Kedves mesém Bodza anyókáról és egy kisfiúról szólt.

„A kisfiú csodálkozva pillantott a teáskannára, amelynek födelét mind magasabbra emelte föl a gőz, végül bodzavirág üde, fehér ernyője habzott ki belőle; karcsú ágak sarjadtak ki mellette, nőttek, nyúltak, még a kanna csőréből is; szétágaztak, összefonódtak, gyönyörű bodzabokorrá terebélyesedtek; aztán fává sudarasodott a bokor, ágai ráhajoltak a kisfiú ágyára, félretolták a függönyöket - hogy virult, hogy illatozott a csodálatos fa! Nyájas arcú öregasszony üldögélt az ágak sűrűjében; különös ruhája zöld volt, mint a bodza levele, és fehér bodzavirágok díszítették - nem tudta az ember, kelméből varrták, vagy élő lombból és virágból.” (részlet Andersen, a Bodza anyóka c. meséjéből)

Kép forrása: Saját

Azóta is, amikor bodzateát főzök, néha eljátszom a gondolattal, mi fog történni, mikor kinyitom a teáskanna tetejét…

Amikor a gyógynövényekről tanultam, a sok tudományos információ mellett ott voltak a növényekről szóló „mesék”, régi időkből származó népi vagy mitológia történetek is. Megérintették szívem-lelkem. Némelyik történet tragikus, másik romantikus, szívhez szóló.
Ezeket is szépen sorban elmesélem.

Üdvözlettel, Herbamesék :)

© Az írás tartalma szerzői jogvédelem alatt áll.