Az archívumi raktárrendezések során azonban nemrégiben előkerült több tekercs ismeretlen eredetű kameranegatív, amelyek közül kettőt közzé is tett az Archívum karácsonyi Filmajándékai között. A feliratok nélküli képsorokat sokan próbálták beazonosítani és megfejteni, ennek eredményeként kerültek elő olyan unikális mozgóképek, mint a Krúdy Gyulát vagy Kertész Mihályt (Michael Curtiz) megörökítő rövidke snittek.

Az Ady-temetés is több darabba szabdalva, különböző helyekről került elő, ami látszik is a képanyagba belekarcolt vágójeleken. A vágatlanul fennmaradt filmanyagokat egyszerre két operatőr készítette, egyikük a lépcsősor tetején állt, a másik lejjebb, a tömeget távol tartó öntöttvas kerítésnél. A filmanyagban fennmaradtak olyan apró részletek is, amelyeket véletlenül rögzített az operatőr. Ilyen a lépcső északi párkányán álló fényképész alakja is, akit a kurblis kamera egy téves mozdulattal mindössze egy filmkockán örökített meg, így róla csak állókép maradt fenn. - olvasható a MAGYAR NEMZETI FILMALAP – FILMARCHÍVUM oldalán.

Mosonmagyaróváron közel az Óvári temetőhöz a Terv utca és Ady Endre utca találkozásánál található Ady Endre emléktáblája.

Az alábbi verssel tisztelgünk a Költő előtt, ki túlvilági "ablakából" az Óvári temetőtől pár lépésre néz le ránk, s kinek szelleme a mai napig él közöttünk, s gazdagítja életünket.

KÖZEL A TEMETÕHÖZ

Egy ablaka lesz a szobámnak
És arcomon ezer redõ
S száz lépésre a temetõ.

Kis temetõ a falu alján,
Olyan szelíd s mégis merész:
Holdas éjen szemembe néz.

Hajnalig bámulunk egymásra
S olykor a lelkem is remeg:
Jaj, a temetõ közeleg.

Engem is visznek titkos szárnyak
S már azt sem tudom, hogy vagyok,
Hogy éleke? S a Hold ragyog.

Alszik a falu, én virrasztok,
Nézem, nézem a temetõt:
Itt van az ablakom elõtt.

Síró, rettegõ félálomban
Ezerszer is megkérdem én:
Én szállok, vagy õ jön felém?

Ady Endre 1919. január 27-én halt meg.