Az új bírósági rendszer elsőfokú egységei a járásbíróságok voltak. Itt bírálták el a kisebb értékű polgári pereket és a csekélyebb súlyú büntetőügyeket. A létesítendő járásbíróságokról a 1871. évi 31. törvény rendelkezett. A telekkönyvek vezetése is a járásbíróságokhoz tartozott, ezzel megnövekedett forgalmat és jelentős többletmunkát okozva a járásbírósági alkalmazottak számára. A rendezés során a megye mindhárom járásában (1861-es, magyaróvári 19, nezsideri 23, rajkai 13) számoltak a bíróságok felállításával, azonban hamar kiderült, hogy az igazságügy minisztérium a rajkai járásbíróság létesítését nem engedélyezi. Ezen járás községeit, sőt már a Pozsony megyei 7 Duna jobb parti szigetközi települést is beosztották a magyaróvári járásbírósághoz. Az elosztás eredményeként a magyaróvári járásbírósághoz tartozott 36 község 48516 fővel, a nezsiderihez 25 község 31426 fővel.

Az 1871-es rendezés még 102 törvényszéket jelölt ki, azonban az 1875/36. törvény értelmében kiadott igazságügy miniszteri rendelet, a törvényszékek számát 64-re szállította le. A megyei bíróságok átszervezésének lett az áldozata Moson vármegye törvényszéke, mely 1876. május 31-én megszűnt és a győri törvényszékhez csatolták.
Moson megyének megmaradt a magyaróvári és a nezsideri járásbíróság.

Esetünkben a helyi bíráskodás a magyaróvári járásbíróságon folyt. Ez a bíróság, még a régi korból eredően a régi és az új vármegyeháza hátsó eldugott - a mai Bástya utcai - részén volt - mely sem tekintélyében, sem működésében nem felelt meg a kívánalmaknak.
A győri törvényszék elnöke 1912-ben látogatást tett a magyaróvári járásbíróságon. Megállapította a nem kielégítő voltát, mely a hivatal tekintélyét sem tölti be. Az állapotokról és egy új megfelelő járásbírósági épület kívánatos létesítéséről felterjesztés is készült az igazságügy miniszterhez.

1914-ben a győri törvényszék összhangban a királyi ügyészséggel elhatározták egy új helyszín keresését a járásbíróság számára. Két alkalmas helyet vizsgáltak. A postaépület és az alsómalom környékét, majd a Mosoni országúton lévő árvaház tájékát. Ez utóbbira esett a választásuk az I. Ferenc József nevét viselő Moson vármegyei Árvaház és a Polgári Leány Iskola közti területre. A kiválasztásnál már szempont volt, hogy a járásbírósági palota a két szomszédos település közt épüljön meg, 1916-ra.

Moson vármegye méltányolta is egy új járásbírósági épület felépítését Magyaróváron, ezért 1914-ben hajlandó volt, építkezés céljára átengedni a mosoni úton lévő árvaházi telkének (később Szalézi) a polgári leányiskola felé eső 600 □öl részét.
A háború és a vármegye önállóságának a megszüntetése egy ideig levette napirendről a járásbíróság kérdését. Ezért is érintette fájón a helyieket, hogy 1922-ben a szomszéd Sopron megyei Csorna nagyközség is előbb épített járásbírósági palotát, mint Magyaróvár.

Nem véletlen, hogy Magyaróvár küldöttséget is intézett 23 áprilisában Proszonits István polgármester vezetésével a kormányhoz, - a tervezett megyeszékhely vesztés miatt - a beígért közintézmények és középítkezések megindítására (főgimnázium, járásbíróság, gyártelep és katonaság ide telepítése).

A bíróság ügye közel egy évtized múltán kapott újra erőre, amikor is 1926 augusztus 3-án Horváth Lajos az egy éve kinevezett magyaróvári járásbíróság elnöke, felemlegette az áldatlan állapotokat és hivatkozott a tíz évvel korábbi ígéretre. Dr. Sattler János polgármester is maximálisan egyetértett a felvetéssel, azért is mert az önálló Moson vármegye megszüntetésekor a Kormányzat ígérvényeket tett, hogy a megszűnt megyeszékhely Magyaróvárt, intézmények idetelepítésével fogja kompenzálni.

Magyaróvár képviselőtestülete továbbra is az árvaházi telket ajánlották, elsőként a Leányiskola felé lévő részt. Másodsorban az Árvaház Karolina Kórház felőli szintén 600 □öl területét, mely ellen a kórház vezetője dr. Koch Béla tiltakozott, hogy azok a kórház fejlesztésére hivatottak. Azonban ezen ingatlanok egyike sem volt a városé. Hőnel Béla már ekkor javaslatba hozta, hogy a Posta téren a Munkásbiztosítónak székházépítésre ígért városi telket tartaná a legalkalmasabbnak bírósági épületnek.
A megváltozott közigazgatási viszonyok miatt, ezen korábbi Moson vármegyei ingatlanok feletti döntés, már a Győr-Moson-Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék néven egyesült vármegyei törvényhatóság kezébe került.
A város ha sikerrel járna a megyei ingatlanok valamelyikének a megszerzésében, vállalná az épület környékének és kertjének a parkosítását, járdát építene az épület elé, az építkezéshez ingyen adná a szükséges homokot és kavicsot.

Sajnálatos módon, a már Győr-Moson-Pozsony k.e.e. vármegyék néven egyesült vármegyei törvényhatóság, nem tekintette érvényben lévőnek Moson megye árvaházi telekadományát. Elutasítását azzal indokolta, hogy az árvaházi gyerekek zöldségeskertjét nem hajlandó átengedni, mondván van a városnak több saját tulajdonú telke, építtessen azok valamelyikén. A megyei Kórház telkének a csorbításáról pedig hallani sem akartak.
Ennek aztán meg is lett a következménye.

A Magyaróvárral szomszédos Moson nagyközség képviselőtestülete is hajlandó lett volna megszerezni magának az új járásbíróságot.
Mosonnak nem ez volt az első esete, hogy rivális szomszédként megpróbált Magyaróvártól elvenni dolgokat. Nem is olyan rég, még 1922-ben mozgalmat indítottak, hogy a járási főszolgabíróság és a székhely, Magyaróvárról kerüljön át Mosonba. Természetesen sikertelen maradt a - személyeskedésből fakadó - céljuk.
Azonban városi szóbeszéd lett, hogy Moson inkább akarna járásbíróságot építeni, mint Magyaróvár. Hőnel Béla kérdést is intézett a polgármesterhez a 27 szeptember 15-ei testületi ülésen, hogy a mosoniak törekvése ellen, tett e intézkedéseket. A polgármester megnyugtató választ adott, hogy a Mosonban való építkezés, a járásbírósági székhely közigazgatási áthelyezését is jelentené, melyet az igazságügy minisztérium valószínűleg nem támogatna. Magyaróvár ezek után minden tőle telhetőt hajlandó volt megtenni, hogy járásbírósági székhely maradjon. A képviselőtestület végleges helyszínként - a korábban Hőnel Béla által javasolt - a város saját tulajdonában lévő Posta-téren lévő tűzoltó szertár és városi istállók helyét engedte át ingyen a minisztériumnak, hogy megépüljön a járásbíróság épülete.

A telket, az igazságügy minisztérium talajtanilag is megvizsgáltatta, az alatta húzódó Lajta-csatorna miatt. A város 1927 december 7-ei képviselőtestületi ülésén ajándékozta az államkincstár részére a 453 □öl méretű telket, járásbírósági épület és fogház építése céljára. A megállapodás tartalmazta, hogy a város az ingatlanon lévő építményeket elbontja, az épület körül járdát készít, a telekhatáron kőkerítést épít és az ingatlan előtti teret parkosítja. Továbbá, hogy a járásbíróság és fogház számára szükséges bútorokat, szerelvényeket beszerzi, vállalja az átköltöztetést, a közműveket, a villanyt, és a távbeszélőt is beszerelteti 20000 pengő erejéig.
A határozat értelmében 1928 februárjában kötötte meg a polgármester és a járásbíróság elnöke az ajándékozási szerződést.

Az Igazságügy minisztérium az épület terveit, Menyhért Miklós budapesti építésszel készítette el.

A város még a Munkásbiztosító Pénztárral folytatott telekügylet során határozatba fektette, hogy a tűzoltószertárt és tartozékait csak a jogügylet megkötése után, fogják bontani. 28 áprilisában bontották le a tűzoltószertárat, de ekkor már a járásbíróság számára. A Posta-téren a Lajta-csatorna fölé ültetett akácfa ligetet is kivágták, hogy az építkezés után egységesen parkosítják a teret.
Az építési munkákra kiírt versenytárgyalás határideje 28 augusztus 21-e volt és a Minisztériumhoz kellett beadni.

Az építkezést a szombathelyi Kopfensteiner Testvérek Vállalata és a Magyaróvári Építő-Ipari és Kereskedelmi Rt. végezhette 300000 pengőt meghaladó költséggel, mely jelentősen segítette a helyi iparosokat.

Maga az épület impozáns méretével nem csak járásbíróságnak, de akár törvényszéki épületnek is beillene. Az „L” alakú épület 53,5 méteres utcafronti főhomlokzatával betölti a Városkapu-tér egész délkeleti oldalát. A Honvéd utcai 28,5 méteres épületszárny alkotta a fogházi részt, az udvaron rabsétáltatóval.

A Városkapu tér 4. szám alatti egyemeletes épület, neoklasszicista és neobarokk elemeket visel. Kívül és belül is gazdagon díszített szobrászmunkákkal, melyeket Péter György helybeli kőfaragó készített. Impozáns az épület belső tere is, különösen a lépcsőháza.

Az épület legfőbb dísze az angyalok által tartott kiscímer, alatta Justitia-fej domborművel.
A bejárat előterében két márványtábla tanúskodik az építkezés körülményeiről.

Az épületet 1929. október 17-én vették használatba és kezdődtek meg benne a tárgyalások.

Ebben az épületben működött még 1968-ig a telekkönyvi hivatal, a közjegyzőség, ill. napjainkban a fogházi rész emeleti helyiségeiben az ügyészség.
Az épületről először a szent koronát tüntették el, majd 1951-ben a városi tanács kérésére az angyalos Kossuth címert is el kellett volna távolítani. Ez nem történt meg, helyette bádoglemezzel takarták el a szoborcsoportot. Az épület 1968-as felújítása során távolították el a főhomlokzat attikafalát és a volt nemzeti címert, a díszítőelemeivel együtt. A felújítás során leemelték a szoborcsoportot és a Hansági Múzeumba helyezték el. Először az udvarra, később a pincébe.

A szoborcsoportnak a bíróságra való visszaállítását a Városvédők kezdeményezték. 1999-ben az épületen nagyarányú felújítási munkák kezdődtek dr. Németh Csaba jelenlegi bírósági elnök ideje alatt, és megkezdődött a szoborcsoport visszahelyezésének műszaki előkészítő munkája is. A homlokzat attikafalát az eredetinél lényegesebben kisebb mértékben állították helyre, majd 2000. április 14-én visszahelyezték az eredeti angyalos címert, a koronát és Justitiát, majd felfestésre került a "VÁROSI BÍRÓSÁG" felirat is.

A bíróságon polgári és büntető peres, gazdasági peres, szabálysértési peres, polgári és büntető nemperes, bírósági végrehajtási és szabálysértési nemperes ügyek tekintetében folyik a jogszolgáltatás; évi háromezret is meghaladó perszámmal.
2011 óta nevében is ismét Járásbíróság lett.
Jelenleg (2011-es népszámlálás) a járásbíróság illetékességi területe a mosonmagyaróvári járás 26 településének, 72609 főjére terjed ki.

Szöveg és fotók: Beregszászi Balázs