Érdekes ez a Facebook-társadalom! Valaki ásító kiskutyát posztol, kétszázan is lájkolják. Egy celeb tüsszent, a többezres visszajelzés is garantált. Ha például az önzetlenség a téma, már alábbhagy az érdeklődés. A mostani szereplő is „csak” egy TAKARÍTÓNŐ, de nélküle sokkal szegényebb lenne a világ!

Mit csinál a Gyermekek Átmenti Otthonában?

• Takarítónő vagyok.De emellett szeretetsüteményeket sütök és mesélek is.

Különös egy munkakör!

• A takarítás a fizikai valóság, a gyerekekkel való foglalkozás pedig a lélek birodalma.

Abbahagyja a munkát és játszik?

• Nem. Befejezem a munkámat, és utána veszem a kezembe a mesekönyvet.

Kik hallgatják a történeteit?

• A nehéz családi körülmények miatt idekerült gyerekek. Itt védett helyen vannak, és olyat is megkapnak, amiről legtöbbjük eddig nem is álmodott. Csak a szeretet hiányzik nekik.

Akkor Ön lett az ő pótanyukájuk.

• Én csak az Ildikó néni vagyok. Az, aki játszik vagy mesél, aki leül velük beszélgetni, kicsi titkokat magába rejteni, aki édesanyjuk helyett is megdicséri, megsimogatja őket.Ha kérik,a munkaidő után is kinyitom a mesék könyvét. A legtöbbször a Pinokkió, a Bambi, az Oroszlánkirály története kerül elő, de szívesen meghallgatnak mást is… Néha megsütöm a kedvenc süteményüket is.

Vannak kis kedvencei?

• Egyformán nyitott vagyok mindegyik felé. Az egyiket azért ölelem meg, mert szép, a másik ügyes, a harmadik jó,… de mindegyikben van valami olyan különleges érték, amiért érdemesőt szeretni.

Egyébként sem lehet könnyű, de milyen most Önöknél a karanténélet?

• A gyermekek biztonsága érdekében látogatási tilalom van, így a bentlakók nem találkozhatnak a családjukkal. A kamaszoknak se könnyű, de a 3-8 éveseknek a legnehezebb. Már több mint 2 hónapja tart ez az állapot!Képzelje el, milyen lehetett az anyák napja! Elszorult az ember szíve, ahogy látta a csöppséget az ablaknál és messze az utcán a felé kezét nyújtó édesanyát… Aznap sem volt, nem lehetett ölelés.

Honnan van magának ekkora szíve?!

• Az enyém is csak olyan öklömnyi, mint a másé, csak van rajta egy kicsi kapu, azon jár ki és be a szeretet. Annyit kapok vissza belőle, amennyit adok, sőt sokszor annyihálát, hogy azteljesen megtölti a lelkemet.

Ez talán a családi jussa?

• Igen, a szüleimtől kapott örökségem ez. Három testvéremmel együtt egy szeretetteljes családban nőttünk fel Mosonudvaron. Az éppen 20 éve elhunyt édesanyámtól és a 10 éve meghalt édesapámtól kaptam, illetve kaptuk, mert nálunk mindenki ilyen. Boldog házasságban éltem, de a 18. évfordulónk előtt elveszítettem a férjemet. Idővel összetalálkoztam első, kamaszkori szerelmemmel, akivel akár már akkor egy pár lehettünk volna, de másképpen alakult. Most együtt vagyunk, és velünk él a 23 éves fiam, akinél jobbat, figyelmesebbet egy édesanya se kívánhatna magának.

Elégedett Ildikó?

• Ha egyszer a Három kívánságnál nyílna ki a mesekönyv, akkor én is szeretnék valamit kívánni. Legyen velünk újra az édesanyám, és ne legyen több szenvedés, háború a földön. Bár nem vagyunk gazdagok, de a magam sorsával, igen, elégedett vagyok. És egyébként is úgy érzem, hogy engem az angyalok a tenyerükön hordoznak.

Vizsy Ferenc