Az év első napjától változtattak némiképp a táppénz megigénylésén is, módosult annak összege és időtartama.
Táppénzre az mehet, aki a saját, vagy gyermeke betegsége miatt nem tudja ellátni munkahelyi feladatait. Az így kiesett jövedelem egy részét hivatott pótolni ez az ellátási forma, amelyre minden magyar állampolgár jogosult, akinek egészségbiztosítási jogviszonya él, tehát biztosított, vagy maga után fizeti a járulékot. Ezt a támogatást nem csak a saját, de a gyermek betegsége után is meg lehet igényelni, amennyiben az nem töltötte be a 12 évet. Maximálisan egy évre igényelhető táppénz, amely a szabadnapokat és a szünnapokat is magába foglalja.
A táppénz mértékének meghatározásában eddig zavart keltő volt a kitétel, hogy csak folyamatos, kétévi biztosítási időt követően adható, a biztosítás azonban akkor is folyamatos maradt, ha azt időnként 30 napnál kevesebb ideig megszakítják. Így aki két évig biztosított volt, nem feltétlenül rendelkezett kétévnyi biztosítási idővel. A kétéves folyamatos biztosítási időt előíró szabályt felváltja a 730 napos biztosítási idő szabálya. Eszerint a biztosított táppénzének összege a táppénz alapjának 60 százaléka, ha a biztosított a folyamatos biztosítási időszakának ideje alatt rendelkezik legalább 730 nap társadalombiztosításról szóló biztosítási nappal.

A táppénz alapjának 50 százaléka abban az esetben a táppénz összege, ha a biztosított ennél kevesebb biztosítási nappal rendelkezik, illetve fekvőbeteg gyógyintézeti ellátásban részesül, valamint ha a szülőként 12 évesnél fiatalabb gyermeke kórházi kezelése időtartama alatt gyermeke mellett tartózkodik.

Szigorításokat is ígérnek 2017-től a táppénz megítélésében és ellenőrzésében is, a betegek állapotát és a támogatás jogosultságát az érintett időszak alatt többször is felülbírálhatják majd.

Fontos, hogy a táppénz nem egyenlő a betegszabadsággal, utóbbi ugyanis a munkaképtelen időszak első 15 napjára írható ki (ez alól kivételt képez a munkahelyi baleset miatti munkaképtelenség), és a beteg gyermek után nem lehet igényelni, csak saját betegség esetén. Az ilyenkor kiutalt juttatás pedig a munkáltatót terheli, nem pedig az egészségbiztosítót. Egy-egy dolgozó egy évben 15 nap betegszabadságot kap, erre az időre az úgynevezett távolléti díj 70 százaléka jár.