Az átlövőt néhány nap múlva Dr. Erdélyi Gábor ortopéd és baleseti sebész főorvos, a térd sérülések specialistája műtötte meg. Várható volt, hogy a sportoló felépülése bő fél évet vesz igénybe, ami viszont lassan el is múlik. Az MKC csapatából nagyon hiányzó játékost tehát az állapotáról kérdeztük.

Köszönöm szépen az érdeklődést, amire örömmel mondhatom el a mosonmagyaróvári szurkolóknak, hogy minden rendben halad a teljes felépülésemet illetően – felelt a kérdésünkre Simona Szarková. - Szerencsére semmi sincs. ami hátráltatna és így szépen, fokozatosan rendbe fogok jönni a keresztszalag szakadást követő műtét után. Ismertük ennek a menetét és a várható idejét és azt gondolom, hogy ilyen szempontból talán még egy kicsit előrébb is tartok, mint amire számítani lehetett. Az volt a legfontosabb, hogy sikerült a sérülés után szinte azonnal sort keríteni a műtétre, ami ráadásul igazán jól is sikerült. A doktor úr remek munkát végzett tehát, én pedig már a kezdetektől nagyon odafigyeltem a rehabilitációra. A lábam így szinte tökéletes állapotban van, tehát olyan, mint a sérülés, a műtét előtt. Nem vagyok babonás, de nálunk szokás egy - egy ilyen fontos mondatot egy asztalon gyorsan lekopogni és én ezt most, ahogy kimondtam, gyorsan meg is teszem.

Egy ilyen sérülés után rendkívül fontos a rehabilitáció, ami ezek szerint jól sikerült az elmúlt időszakban?

A rehabilitációban rengeteg segítséget kaptam a klub dolgozóitól, amiért igazán nagyon hálás vagyok. A körülöttem lévő emberek nagyon sokat tettek azért, hogy a felépülésem gyorsan haladjon. Eltökélt voltam abban, hogy ez a lehető leghamarabb sikerüljön, de sokszor ők is motiváltak. Szerencsés vagyok tehát, hogy Freimann Sándor, Forrás Fernanda, Holanek Zoltán és Stranigg Ferenc személyében olyan szakemberek segítettek, aki értik és szeretik is a munkájukat. A rehabilitáció különböző szakaszaiban mindig volt, aki mellettem állt, így pontosan tudtam, hogy aktuálisan mi az, ami elősegíti a térdem gyógyulását.

Mikor láthatjuk ismét a pályán, mérkőzésen játszani?

Ebben a hónapban már együtt dolgoztam a csapattal, de természetesen most még a testi kontaktus nélkül gyakoroltam. Ez a sérülés helyreállításának utolsó része és reményeim szerint, két hét múlva már teljes intenzitással tudok majd edzeni a lányokkal. Ez pedig azt jelenti, hogy lassan mérkőzésen is tudok majd szerepelni. Nagyon bízom abban, hogy a január közepén lejátszásra kerülő Szent István SE elleni bajnoki találkozón már ott leszek a pályán. A kézilabda, a játék, a mérkőzések hangulata, szenvedélye nagyon hiányzik már nekem. Azt is sajnálom, hogy nem tudok segíteni most a csapatnak és örömet szerezni a mosonmagyaróvári szurkolóknak. Ráadásul a pályán kívül, sokkal feszültebb, idegesebb vagyok, tehát lényegesen nehezebben élem meg a mérkőzésinket. A felépülésen azonban már valóban nincs messze, ezt a rövid időszakot, megpróbálom továbbra is türelmemmel, fegyelemmel és megfelelő odafigyeléssel kezelni.